1892-ben, egy francia palota szalonjában járunk: zene szól, elegáns öltözetű nők és férfiak társalognak, valamint a terem közepét táncoló párok foglalják el. Tipikus korabeli bált tekinthetünk már meg, azonban a rendezvény egyik résztvevője már sokkal kevésbé tipikus korabeli személy.
Első pillantásra persze tökéletesen beleillik a tömegbe: a kor ruházata, viselkedése, kinézete tökéletesen illeszkedik hozzá. Azonban sokkal több, mint bármelyik más részt vevő: a „fiatal” férfi több mint háromezer éves. Időszámításunk előtt 1403-ban született egy másik kontinensen: hogy hogy került ide, és miért van éppen itt, az rejtély. Vélhetően csak ő maga van tisztában vele, noha az indok nem bonyolult: a lidércvadászt a környéken látták, nem is olyan régen, így egyértelmű volt, hogy neki is itt a helye. A bál… Nos, ez már jobb kérdés, de azért ez sem túl bonyolult: a kapcsolata miatt kellett eljönnie, a nő nem volt hajlandó segíteni neki, csak azzal a feltétellel, ha elkíséri a bálra.
- Ő pedig a kísérőm, Sammael – hall meg egy csilingelő hangot, mire feleszmél, és megfordul, rámosolyogva szőke hajú partnerére, majd udvariasan biccent a férfinek, akinek éppen bemutatják.
- Örvendek, uram – köszön illedelmesen. Magában persze fortyog, hogy tiszteletet kell mutatnia, mintha egy kis hebrencs volna, akinek udvariaskodnia kell a kiforrt, tiszteletreméltó úr előtt. Hiába, ez az ára, ha halandók között mozog. Akik ráadásul még csak a mágiához sem értenek.
- Micsoda elegáns fiatalember! Látom, végre észhez tért, ifjú madame – mondja az úr, aztán biccent, és tovább sétál.
- Mi az, hogy észhez tértél? – kérdezi sziszegve Sam.
- Hosszú történet – felel amaz zavartan, majd fennhangon köszön az egyik úri hölgynek, aki vidáman sétál oda hozzá, és kezd el társalogni vele. Mivel a férfi látja, hogy Lisától nem fog választ kapni a kérdésre, úgy dönt, inkább az után az alak után siet, aki a megjegyzést tette. Hamarosan meg is pillantja, így felkap két italt az egyik tálcáról, és odasétál hozzá.
- Nocsak, magára hagyták? – kérdezi a férfi fölényesen mosolyogva. Sam vállat von, és a nő irányába pillant.
- Női társaságra lelt, így hát úgy gondoltam én is keresek magamnak egy beszélgetőpartnert. Valamint felébresztette a kíváncsiságomat a megjegyzése, arról, hogy Lisa észhez tért. Ő ugyanis nem volt hajlandó válaszolni, amikor erről kérdeztem… - mondja, s közben a férfi kezébe csempészi a poharat. Tudja, hogy a jó bor, a kellő szavak, a megfelelő hangulat segítségével könnyedén megszerezheti az információt, amire szüksége van.
- Ó, tehát ön nem is tud Miss du Bois kis afférjáról? – kuncog fel a másik. Egyértelműen imádja, hogy egy jó szaftos kis pletykával szolgálhat a társaság legújabb tagjának.
- Nem… Nem ismerem őt túl régóta, és itt sem vagyok járatos – válaszol Sammael, egyre kíváncsibbá válva. Vajon mi az, amit Lisa ennyire el akart titkolni előle, és mások így festik le? Pontosabban ki?
- Egy Lucien nevű alakról van szó. Ez az Lucien egy rettentő gazdag férfi, akibe a legtöbb nő fülig szerelmes, de persze egyikőjük sem él komoly reményekkel. Na, már most Lisa du Bois nem így van ezzel. Ő igenis akart valamit ettől a férfitől, és mind kezdtük azt hinni, egész megőrült. De itt van maga, fiatalember, így úgy tűnik, végre észhez tért – mosolyog a férfire, és megveregeti a vállát, majd felhajtja az utolsó korty bort.
- Érdekes… Ennek utána kell kérdeznem. Köszönöm, hogy a tudtomra adta, uram – hajt fejet udvariasan Sammael, miközben az agya magas fokozaton pörög. Azon tűnődik, hogy vajon mégis miért nem tud ő Lisának erről a „kis afférjáról”, ahogyan a férfi hívta. De mégis hogyan lehetne ez kis affér, kaland, ha a nő ennyire bele volt őrülve ebbe a Lucienbe?
- Nos, további jó szórakozást, Mr…
- Crow, uram – segíti ki gyorsan Sam.
- További jó szórakozást, Mr. Crow – biccent a férfi, és magára hagyja a lidércet. Aki ez után a partnerét kezdi keresni a tömegben. Lisa végül a háta mögül bukkan fel úgy öt perccel később, kezében a kabátjaikkal.
- Lassan indulhatunk, ha gondolod, Sammael – mondja, mire a férfi bólint, és elveszi mindkét kabátot, és rá is adja Lisára a megfelelőt. Miután elköszönnek a házigazdáktól, és elindulnak, Samnek azonnal járni kezd a szája.
- Lisa, magyarázatokkal tartozol. Ki ez a Lucien? És mi… - Persze nem tudja végigmondani, amit akar, mert a nő befogja a száját a kezével.
- Ne az utca közepén, Sam! Rossz hírbe hozol – sziszegi idegesen a nő. A férfi végül elhallgat, és kényelmesen sétálva követi a boszorkányt.
***
Végre normális, neki megfelelő öltözéket ölthet, nem kell ostoba viktoriánus ruhákat viselnie. Így hát egy szövetnadrágban és vászoningben ácsorog Lisa szobája előtt, és az ajtón dörömböl.
- Lisa du Bois, azonnal engedj be! – követeli dühösen. Egy perccel később nyílik az ajtó, és a vékony hálóingben lévő nő int Samnek, hogy menjen be hozzá.
- Szóval, mi volt ez az egész? – kezdi el egyből számon kérni a nőt.
- Ugyan Sam, ne foglalkozzunk most Luciennel. Egész mással is elfoglalhatjuk magunkat… - simít végig az arcán. Persze mivel a lidérc is férfiből van, hamar sikerül elterelnie a figyelmét, és nem sokkal később már egész határozottan nem a titokzatos férfivel, vagy bármi egyébbel.
***
- Köszönöm, hogy vendégül láttál, Lisa, és köszönöm a segítséget is – mondja kimérten Sam, mire a nő elkeseredetten megragadja a kezét.
- Sammael, maradj itt velem! – kezd el neki könyörögni, mire a férfi megrázza a fejét.
- Megyek. Én mindig tovább megyek, vadászatban élek, ahogyan azt te nagyon jól tudod. Hagyj menni az utamra. Viszlát, Lisa – köszön el végleg a nőtől, majd elfordul, kirántja a kezét a nőéből, és gyors léptekkel elindul a legközelebbi sikátor irányába, hogy eltűnhessen innét, és utolérhesse a vadászt…
***
Egy hónappal később, 1892 májusában Lisával közlik, hogy terhes. 1892 októberében majdnem összejönnek azzal a bizonyos Luciennel, de végül a dologból ismét nem lesz semmi, Lisát pedig minden nemesi körben megszégyenítik. 1893 januárjában megszületik a fiúgyermek, akit a Lucien du Bois névre keresztelnek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése