Én: Nnnnnnnnnnnnnnnnnnng. Elegem van. Még két rohadt hét basszus, miért tart ilyen rohadt sokáig az egyetem?!
*Enter 15 éves Én*
15 éves Én: Mi a franc bajod van, a rohadt középiskolából még több mint egy hónap van vissza!
Én: Ööö... oké, de az már nem az én problémám. Hess!
*Exit 15 éves Én*
Jaaa... Szenvedek. Szokás szerint. Igazából leginkább frusztrált vagyok - semmi kedvem itt lenni, egy csomó minden van, amit szívesen csinálnék, de a beadandó írás meg a zh-ra tanulás nem igazán van közöttük. Példának okáért tele vagyok ihlettel, írni szeretnék, olvasni - mármint azt olvasni, amit én szeretnék - filmeket nézni, zenéket kutatni és teli hangon üvöltetni, tovább tanulni gördeszkázni, mászkálni a városban és az élet értelmén filozofálni, fényképezni, maybe videózni, bár ahhoz kéne egy normális kamera is... De egyszerűen semmi ilyesmire nincs időm, mert fucking egyetem. Amit nagyon szeretek! Csak legyen már vége basszus...
Ilyenkor, április vége - május eleje fele már nagyon elegem van az iskolából. Annyi kreatív, alkotó energia gyűlik fel bennem az év során, hogy mire idáig érünk, már nem nagyon bírok megülni a fenekem - és pláne nem koncentrálni. Állandóan multitasking megy, nagyjából addig tudok nyugton maradni, amíg megkeresem, milyen zenét hallgassak. Ja és persze a frusztrációmat evéssel vezetem le, mert ugye valami elromlott, amikor orális korszakban voltam, és mindent evéssel oldok meg. Szóval pápá egészséges diéta, ami mellett száz százalékig elhatároztam magam. Annyira tele van a fejem mindennel, hogy egyszerűen kínzásként élem meg, hogy még mindig itt kell lennem, és nem foglalkozhatok azzal, amivel akarok, hogy nem használhatom ki ezt a hatalmas energiatömeget és nem írhatok, töprenghetek, alkothatok szabadon.
Helyette van magyartanári jegyzőkönyv, Tolkien opponenskedés, angol irodalom és mondattan zh és utópikus irodalom beadandó. Yaaaaay.
