Elmélkedés

Vallással kapcsolatos tartalom!

A napokban sokat gondolkoztam a hit dolgán. Azon, hogy miért is hisz vagy nem hisz valaki. Már itt, az elején tisztáznám, hogy számomra sosem volt kétséges az Ő létezése, amikor voltak is bizonytalanabb időszakaim, inkább az volt a gond, hogy pontosan miben kellene hinnem.

Kezdjük az elején.
Sosem értettem, hogy miért igyekeznek az egyházak olyan elkeseredetten, hogy minél több emberre ráerőszakolják az ő hitüket. Nem csak annak lehet hite, aki minden vasárnap ájtatoskodik a templomban, sőt. Én úgy gondolom, hogy nagyon sokan, akik oda járnak, mormolják a rózsafüzért és így tovább nem feltétlenül vallásosak, és sokukról merném feltételezni, hogy nem is értik, mit jelent vallásosnak lenni. Nem is mindig élnek olyan életet, ami úgymond "méltó" egy hívőhöz.
Ott van mindjárt H. Szétszakította a családját, a saját kénye kedve szerint, de minden vasárnap ott ül a templomban, és mindig előadja nekünk a nagyjelenetet, hogy mennyire fontos templomba járni. Nem hiteles. Az ő hite nem ér annyit, amennyit az enyém, ebben biztos vagyok.
Tehát én úgy gondolom, hogy ha az egyházak abbahagynák ezt az elkeseredett akarást, hogy híveket szerezzenek maguknak, és nem lenne annyi képmutató ott, akkor sokkal szimpatikusabbak lennének, nem csak nekem - aki, mint már mondtam, mélyen vallásos emberként nagyon elítélem őket -, hanem azoknak is, akik rajtuk keresztül találkoznak először a hittel, mert otthon ateista nevelést kaptak.

Hogy miért lesz hívő valaki?
Nos, itt azért tényleg úgy gondolom, hogy kell valamilyen egyház alapja, hogy elindítson az úton. Vagy ha az nem, családi alap. Hogy ismerhesd a hitet, hogy találkozz Vele. Anélkül csak akkor lehet hívő valaki, ha Tőle megkapja a kegyelmet.
Mindez persze nem elég az igazi hithez: élmények kellenek hozzá. Olyan pillanatok, amikor a nehézségek maguk alá gyűrnek, amikor kérsz, könyörögsz, hogy valaki segítsen, és akkor hirtelen könnyebbé válik minden. Ezekben a percekben jössz rá, hogy van valaki vagy valami, ami nem enged elveszni.

Mi a hit? Mit jelent hinni?
Ezek már nehezebb kérdések. Szerintem mindenki máshogy és másban hisz, attól függően is, hogy milyen egyházhoz tartozik, és miket élt meg.
Hogy én miben hiszek?
Én abban hiszek, hogy Ő velünk van. Szeret minket. És ha mi is szeretjük Őt, ha megköszönjük Neki, amit értünk tesz, akkor meg fogja hallgatni a kéréseinket is, ha eltévelyedünk, segít rajtunk, visszavezet a helyes útra, csak hallgatnunk kell Rá.

Hogy hogyan hiszek?
Szeretem. Annyira szeretem, hogy nem is tudok rá szavakat találni. Hiszek benne, hogy ha megkérem, hogy segítsen, ha megköszönöm Neki, amit értem tesz, akkor figyel rám, és boldoggá teszi, hogy Vele vagyok. És engem is boldoggá tesz a jelenléte. Valamilyen mély, megfoghatatlan érzés tölt el, amikor arra gondolok, hogy: Soha. Nem. Vagyok. Egyedül.

Ennyi. Muszáj volt filozofálnom egy sort :'D

Határozat

Na jó, döntöttem. Fel fogom tölteni a karakteres sztorikat Merengőre, csak össze kell kapnom magam egy kicsit. Meg azt sem tudom, mi legyen a sorrend, vagy egyáltalán hogy legyen :'D Az tuti, hogy a Lelkiismeret és Fájdalommal fogom kezdeni. Aztán közben be kell szúrnom még egyet, amire van ötletem, de még nem írtam meg, utána következik az Áldozatok. Utána nem vagyok biztos benne, hogy lesz-e még valami A Buli előtt (aminek szerintem nem ez lesz a címe, csak el kellett menteni valahogy xD ), de az biztos, hogy azt közvetlenül követi majd egy egyelőre címtelen és meg nem írt novella, majd pedig az Átkozott emléklapok. Ami azt jelenti, hogy ha fel akarom tölteni őket, akkor három és felet még meg kell írnom :'D Szóval... Tessék sok szerencsét kívánni xD