Az elmúlt két hét... jézusom, hát jobb nem is beszélni róla. Még nincs is vége (ebben a pillanatban is beadandót kéne írnom, de nnnnng), de azért már ott kecsegtet hétvégén a Paddy and the Rats koncert, amiről már félév elején tudtam, hogy a legnagyobb rush időszakot lezáró buli lesz. Szóval már csak addig kell kibírni valahogy!
Ja, persze egyébként ilyenkor törnek rám depressziós rohamok, amikor amúgy is egy csomó dolgom van, és körülöttem mindenki másnak is, szóval még csak nem is tudok kihez fordulni velük.
HAHAHAHA mintha amúgy tudnék. Hagyjuk is. Szóval a lényeg, hogy ilyenkor mindig sokkal nehezebb az egyetemet is kezelni, amikor szívem szerint csak bebújnék az ágyamba otthon és merednék a plafonra valami üvöltő zene mellett. Ráadásul kezdődik a hajópincér tanfolyamom is (ez is egy hosszú történet), aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt hadd pihenjek már egy kicsit...
Hétvégén megyek koncertre és kiüvöltöm a lelkemet is. Jó lesz. Csütörtökön meg elvileg elmegyünk meginni valamit Zs-al, már ha addig nem gondolja meg magát, mint az szokása. Még meglátjuk addig, mi lesz belőle. Néha nem teljesen tudom, miért teperek mindig annyira, hogy barátok legyünk, amikor ő láthatóan sokkal inkább vagy szaktársként vagy lelki támaszként tekint rám. Nem mintha ezzel baj lenne, ez teljesen rendben van, csak valahogy... nem tudom, tavaly még úgy gondoltam, több vagyok ennél. Na persze csak rólam van szó... Na jó, ezt a gondolatmenetet inkább nem folytatom, mert K. (akire valamiért az előző posztban L-ként hivatkoztam... persze az az igazi neve, de én nem így ismerem) lendületből lecseszne, hogy miért szidom már megint a barátját.
Az meg megint egy nagyon hosszú ömlengésbe csapna át, ha megpróbálnám leírni, hogy ez mennyire jó érzés. Szóval nem is kezdek neki. Inkább átöltözök, mert lassan mennem kell - interjút csinálok az egyik beadandómhoz. Azt a kettőt meg, ami holnapra kell majd megírom... este? Gondolom? Nnnng, ez már megint fájni fog...
Peace 'n' out o/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése