Mostanában gyanúsan sokat használom a blogot, és nem tudom eldönteni, hogy ez jó dolog-e vagy sem xD Á, mindegy. Éppen Patric előtörit írok, és annyira jó lett a bevezetőm *-* Néha kimondottan tetszik, amit írok. Néha meg úgy vagyok vele, hogy mi ez a shit, és kitörlöm az egészet a francba xD
" Hideg, esős éjszaka. Egy kisgyerek felsír, egy anyuka szemében kialszik az élet lángja. Nem tűnik túl jelentős pillanatnak, mégis az: a baba, akit az ápolónők azonnal kezelésbe vesznek, egy nagyon fontos ember lesz majd. Senki nem tudhatja előre a sorsot, így a kis, ráncos bőrű gyermek nagyságát sem jósolhatja meg senki. Nem tudhatják, hogy ez a nem akart vakarcs olyan hatalmi játékok részese és főszereplője lesz, amelyekről a legtöbben nem is álmodnak, nem is mernek belegondolni, hogy ekkora dolgok történnek, miközben ők a reggelijük mellett bámulják a tévét. Sem az apja, sem a nagyszülei, de az ő életéért meghalt édesanyja sem tudhatja, hogy a fiuk megjárja a Purgatóriumot, lesz az Alvilág vezetőjének bábja, megváltoztatja Michael arkangyal életét, átírja a világ történelmét, olyan döntéseket hoz, amik nem csak egyetlen, de az összes dimenzióra hatással vannak. Ez a kicsi gyerek, aki most csak halkan sír, egyenes háttal járja végig a Pokol összes bugyrát, ép elmével szenvedi végig Lucifer kínzásait, és utána is meg mer állni, utána is szólni mer az igazságért, akármilyen sorsra is jut érte.
De most még nem tartunk itt. Most csak egy kisbaba, aki most pillantotta meg a világot, és máris három ember kívánja, hogy bár sosem létezett volna… Apja, nagyszülei a szemük fényét vesztették el miatta, így hát nem számíthatott valami pozitív gyerekkorra már a kezdet kezdetén sem. Nem is volt az, soha nem volt. Főként, hogy az apja masszív alkoholista volt, így hát a legkevésbé sem foglalkozott azzal, hogy a fiát nevelje, vagy legalább taníttassa. Emellett persze nem volt munkája sem, így segélyből tartották fent magukat egy londoni putriban – természetesen az anyai nagyszülők támogatása nélkül -, ami az alkohollal együtt, nos… Meglehetősen ingerlékennyé tette a fiú apját, aki sokszor megverte a kisgyereket. Ilyen körülmények között talán nem csoda, hogy Patric nagyon sokszor szökött meg otthonról, és leginkább az utcán nőtt fel, a bandaháborúk, tolvajok és gyilkosok világában."
Ugye milyen epic? *-* Na jó, nem áradozok magamról többet xD De akkor is imádom a srácot és kész *-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése